2011. március 18. | 11:23 Portfolio.hu

Megjelent a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet legújabb nyugdíjrendszerről szóló tanulmánya, amiben több szó is esik hazánkról. A rendszeresen évente elkészített összefoglaló az OECD országok nyugdíjrendszereit veszi sorra, és a legfontosabb trendeket, eseményeket, statisztikákat foglalja csokorba. Az OECD szerint a válság miatt komoly választási dilemmába estek a kormányok, választaniuk kellett a rövid és hosszú távú célok között, több ország pedig sajnálatos módon a rövid távú előnyökért beáldozta a hosszú távú biztonságot. Magyarország is ebbe a hibába esett, annak ellenére, hogy a törvénybe fektetett korhatáremelés jó irányba tett erőteljes lépés volt. A szervezet három fő megoldási javaslatot fogalmazott meg a politikusok számára, egyrészt elkerülhetetlen a munkában töltött idő meghosszabbítása, másrészt felül kell vizsgálni az állami nyugdíj célzottságát, míg a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nyugdíjcélú magán-megtakarításokra.

A nyugdíjpolitika legfőbb kihívása, hogy egyensúlyt teremtsen a kiosztott nyugdíjak megfelelőssége és a megengedhetősége között, azonban a jelenlegi gazdasági válság és pénzügyi krízis közepette ez a feladat a korábbiaknál sokkal nehezebbé vált. Mindehhez kapcsolódik az a tényező is, hogy a társadalom fokozatosan öregszik, vagyis a rövid-távú problémák ellenére nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a nyugdíjrendszer esetében alapvetően hosszú távon is kihívásokkal kell szembenézni - kezdi az OECD legfrissebb, nyugdíjrendszerről szóló tanulmányát. 

A nyugdíjrendszerben önmagában is megtalálható ez az ellentmondás (megfelelő nyugdíjak és a fenntarthatóság között), hiszen ha csak a kiadási oldalt akarjuk kordában tartani, akkor a nyugdíjak nem lesznek elegendőek a nyugdíjas kori szegénység elkerülésére, viszont ha bőkezűek vagyunk a nyugdíjasokkal, akkor hosszabb távon fenntarthatatlanná válik a rendszer. A világ számos országában, köztük hazánkban is nyilvánvaló volt, hogy beavatkozás nélkül a nyugdíjrendszer nem tud tovább működni, és ha a kormányok nem hajtják időben végre a finomhangolást, akkor közép és hosszú távon hirtelen és fájdalmas korrekciót kell végrehajtani. 

Az OECD napokban publikált tanulmányában külön kiemelik Magyarországot, Görögország és Írország társaságában, hiszen ezek az országok nagyon komoly lépéseket tettek a nyugdíjrendszerük fenntarthatóságáért. Persze azt az OECD is elismeri, hogy nagy szerepe volt a változtatások elindításában annak, hogy a nemzetközi mentőcsomagért cserébe az EU és az IMF is megkövetelte a reformokat. Az OECD szerint a hirtelen változtatás, míg költségvetési oldalon pozitív hatásokkal járt, addig a munkavállalók és nyugdíjasok szintjén áldozatokkal. Többek között a beavatkozások hatással voltak az emberek munkaerőpiaci, nyugdíjazási és befektetési döntéseire. 

Többet kell dolgozni 

A dilemma ismert, az OECD pedig megvizsgálta, hogy a kormányok miként tudtak illetve tudnak választ találni a legfőbb kihívásra. Az OECD szerint a kormányok közül többen a legkézenfekvőbb eszközhöz nyúltak, megemelték a nyugdíjkorhatárt, amivel a nyugdíjazás korcentrumát is emelni tudták. Az OECD szerint az országok felében már elkezdődött a kötelező nyugdíjkorhatár emelése, átlagosan most a nyugdíjkorhatár a férfiak esetében 63 év, míg a nők esetében 62 év. A tervek szerint 2050-re mind a két nemnél 65 évre fog emelkedni a nyugdíjkorhatár, sajnálatos módon viszont a következő évtizedekben a várható élettartam gyorsabban fog nőni öt ország esetében, tehát a mostani tervek sem elegendők a fenntarthatóság garantálására. 

Kedvező fejlemény viszont, hogy hét ország is egy alternatív korhatár-emelési eszközhöz nyúlt, a kötelező korhatárt ők a várható élettartam emelkedéséhez kötötték. Az EU tavaly a nyugdíjrendszerről szóló Zöld Könyvében is ezt javasolta, hiszen ezzel el lehet kerülni az eseti beavatkozást, a korhatár ugyanis automatikusan emelkedik, ahogy nő az emberek várható élettartama. Az OECD szerint meglepő, hogy csak viszonylag kevés ország nyúlt az automatikus korhatáremeléshez, aminek a legfőbb előnye, hogy a mindenkori aktívak számára világos, nagyjából kiszámítható feltételeket teremt. Az sem elhanyagolható szempont, hogy mindezzel a kormányok fenntarthatják a relatíve magas kezdőnyugdíj színvonalat, hiszen rögzítetté válik rendszerszinten a nyugdíjban töltött idő. 

Több ország is további intézkedéseket vezetett be a munkában töltött idő elnyújtására, így például a korai nyugdíjazási formák leépítésére illetve szigorítására került sor. Az OECD szerint viszont be kell azt is látni, hogy számos akadálya van még most is az idősek foglalkoztatásának. Pontosan ezért szükség van a kormányzat és a munkáltatók oldalán az életkor szerinti diszkrimináció visszaszorítására, az idősebb munkavállalók tovább- és átképzésének segítésére, valamint a munkakörülmények javítására. Az OECD fokozattan felhívta a figyelmet, hogy nem szabad a foglalkoztatási válságot felhasználni mentségként a korábbi bukott politika visszaállítására, amikor a kormány inkább nyugdíjba küldte az embereket, mint hogy a munkaerőpiacon tartsa őket munkanélküli státuszban. 

Felül kell vizsgálni az állami nyugdíjak célzottságát 

Egy követendő és megfontolandó alternatívának tartja az OECD az állami nyugdíj-ellátási rendszer felülvizsgálatát, és a szükségtelen pazarlás visszaszorítását. Nagyon érdekes például, hogy az a három ország (Kanada, Hollandia, Új-Zéland), ahol a legalacsonyabb az időskori szegénység jellemzően a GDP 4-5 százalékát költi az állam nyugdíjakra, jóval az OECD átlag alatt. Ezzel ellentétben Görögországban és Spanyolországban gyakorlatilag minden ötödik nyugdíjas szegénységben él, miközben bőven az OECD átlag felett költenek a kormányaik nyugdíjakra. 

Az OECD úgy véli, hogy szükség lenne egy célzottabb redisztribúcióra az állami ellátások esetében, természetesen azt is szem előtt tartva, hogy ez ellenösztönzők kialakulásához vezethet, hiszen a járulékbefizetések és a kapott nyugdíj közötti kapcsolat gyengébb lesz a vagyonosabb munkavállalóknál. A szakértőik szerint viszont még ennek a káros hatásnak a felvállalásával is megéri ezt az utat választani, annál is inkább, mivel a társadalom öregedése miatt már most is köztudott, hogy az állami nyugdíjrendszer fenntarthatósága csak a járulékbefizetések alacsony belső megtérülési rátája mellett biztosítható. 

A tények egyelőre csak részben igazolják az OECD felvetését, hiszen az alacsony jövedelmű csoportok védelme a nyugdíj-megállapításkor csak Finnországban, Franciaországban és Svédországban látható, míg Ausztráliában és Angliában lehetett még erre példát találni. Viszont Ausztriában, Németországban és Japánban visszavágták a kezdőnyugdíjakat, és ennek áldozatul estek az alacsony jövedelműek is, míg Magyarország, Olaszország, Lengyelország és Szlovákia szorosabbá tette a kapcsolatot a befizetések és a kifizetések között, részben vagy teljes egészében eltüntetve az újraelosztást. 

Saját felelősségünk egyre nagyobb szerepet kap 

Végül, de nem utolsó sorban az OECD szerint a nyilvánvalóan kedvezőtlenebb állami feltételek miatt a leendő nyugdíjasoknak már az aktív korukban meg kell takarítaniuk, kifejezetten a nyugdíjas korra. Számos országban láthatóan ilyen irányba mozdult el a politika, míg sok esetben most fognak csak ezzel a ténnyel szembesülni a döntéshozók. Az OECD szerint több követendő példa is akad, például Új-Zélandon a KiwiSaver rendszer vagy Németországban a Riester rendszer, és még ez akkor igaz, ha a sikerhez állami ösztönzők nagyban hozzájárultak. 

A statisztikák is megerősítik ezt a folyamatot, hiszen a nyugdíjasok jövedelmének átlagosan csak 60 százalékát teszi ki az állami nyugdíj, miközben a maradék 40 százalékon testvériesen osztozik meg a magánnyugdíjból és egyéb megtakarítási formákból származó jövedelem, illetve a munkával szerzett jövedelem. Az OECD szerint a jövőben is domináns szerep fog hárulni az államra a nyugdíjrendszerben, azonban a részaránya fokozatosan csökkenni fog, a "hiányt" pedig a munkában töltött

idő meghosszabbításával és magán megtakarításokkal lehet majd fedezni. 

A válság természetesen sokat rontott ezen a képen, az emberek bizalma megrendült a nyugdíjalapokban veszteségeket látva, és sokan megkérdőjelezték, hogy biztonságos öregkori nyugdíj-kiegészítésre számíthatnak-e. Több ország is a nyugdíjreform visszafordítása mellett döntött, a kormányok részben vagy egészében felszámolták a nyugdíjrendszer magánpillérét, amit az állami nyugdíj megemelésével kompenzáltak. Mindez azért jött jól a kormányoknak, hiszen a járulékokat át lehetett csoportosítani az államhoz. Az OECD igaz nem említ konkrét példát, azonban a fogalmazás alapján kiderül, hogy itt Magyarországra és Lengyelországra gondoltak. Véleményük szerint sajnálatos volt a reform visszafordítása, hiszen hosszabb távon egy diverzifikált nyugdíjrendszer (állami és magán vegyesen) a legjobb megoldás.