Az arany magas árát a ritkasága alapozza meg, hiszen a földkéregnek mindössze 3 milliárdod részét teszi ki ez a fém. A világ aranykínálata a World Gold Council (Arany Világtanács) adatai szerint 2005-ben 3859 tonna volt, a kereslet pedig ennél 105 tonnával kevesebb, 3754 tonna.

Az arany igen keresett áru szerte a világon, a sárga fém irántivonzalom ugyanis szinte kultúrától függetlenül létezik. A legnagyobb keresletet mégis Kelet-Ázsia, az indiai szubkontinens és a Közel-Kelet országai támasztják. Ezekből a térségekből 2005-ben az összkereslet 70 százaléka származott. Egy másik metszetben a világ aranykeresletének 53 százalékát mindössze öt ország (India, Olaszország, Törökország, az Egyesült Államok és Kína) támasztotta. A kereslet változásait több tényező is befolyásolja: az említett főpiacok kulturális-társadalmi szokásai, a demográfiai változások és a termelési háttér, ritkábban a befektetési piac helyzete.

Az arany legnagyobb felhasználója az ékszerészet, a kereslet háromnegyede ebben az iparágban keletkezik. A 2006-os adatok szerint az ékszeripar 44 milliárd dollár értékű aranyat használt fel, s ezzel az ágazatot a fogyasztási cikk piac egyik legnagyobb szereplőjévé tette. A befektetési kereslet ennek a harmadát sem érte el a maga 13 milliárd dollárjával 2006-ban. Ugyanakkor a befektetési célú aranyvásárlás egyre nagyobb, 2005-ről 2006-ra például majdnem 45 százalékot emelkedett, s a növekedés az elmúlt öt évben több mint 350 százalékos volt. Az ipari és fogászati kereslet 12 százalékot reprezentál a piacon, ami az elmúlt időben évről-évre ez mintegy 400 tonna színarany felhasználását jelenti. Az arany ipari felhasználását elsősorban igen magas hő- és elektromos vezetőképessége magyarázza, míg az orvoslásban a korróziónak való ellenállása, s az élő szervezettel szembeni semlegessége okozza a népszerűségét.

A piacra kerülő arany alapvetően három forrásból származik: a bányászatból, az újrahasznosításból és a központi bankok eladásaiból. A bányászat minden kontinensen folyik (kivéve az Antarktiszt, ahol nemzetközi egyezmények tiltják a bányászatot). A termelés zömét körülbelül 400 bánya adja, amelyek mérete és művelési technikája igen sokféle. Az összes termelés viszonylag stabilnak mondható, s az utóbbi évek átlagában úgy 2250 tonnára tehető, tavaly például 2444 tonna volt. (Az aranybányászatról később még részletesebben is ejtünk szót.) A törtarany piaca azonban sokkal rugalmasabb, s így ez segít az aranyár stabilizációjában. Itt a nehézséget nem csak a fém begyűjtése, hanem az ötvözetekből való kinyerése okozza. Egyes becslések szerint az éves kínálat 23 százaléka mégis ebből a körből származik. A központi bankok és a nemzetközi pénzügyi szervezetek (például az IMF), nagyjából 110 szervezet kezében a világ aranykészletének mintegy ötöde lehet, ami körülbelül 31 ezer tonnát tesz ki. A kormányok a pénzügyi készleteiknek általában 10 százalékát tartják aranyban, bár ez az arány országról-országra változó. Az utóbbi tíz évben e szervezetek nettó értékesítővé váltak, s éves átlagban 500-600 tonna aranyat adtak el. A központi bankok eladásait azonban 1999 óta a 15 legnagyobb aranytartalékot birtokló nemzeti bank megállapodása (Central Bank Gold Agreement) szabályozza. Az eladás 2006-ban 319 tonna volt, míg 2005-ben 659 tonna.