Ezzel egyre inkább mélyül a fizikai és nem-fizikai aranypiac közötti törésvonal, ami az arany árát ma még elképzelhetetlen magasságokba repítheti.

Az árupiaci határidős ügyletek (futures) sajátossága, hogy a kereskedett áru nem azonnal cserél gazdát, hanem valamilyen jövőbeni szállítási határidőre adhatnak el, vagy vásárolhatnak a befektetők. Az arany esetében ezt, amikor a nemesfém nem fizikailag kerül a vevők birtokába, hanem értékpapír formájában köttetnek az aranypiaci ügyletek, papírarannyal való kereskedésnek szokás nevezni. Ebbe a kategóriába tartoznak a különböző határidős aranykontraktusok és opciók, az aranyalapú certifikátok, továbbá az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF) is.

A határidős és az azonnali piac közt fennálló árkülönbségek úgy nevezett arbitrage-ügyletekre adnak lehetőséget. Ezek a két piac eltérő árfolyamainak a kiegyenlítődéséhez vezetnek. Mivel azonban a valósan rendelkezésre álló aranynak a sokszorosa forog a világ tőzsdéin határidős papírarany formájában, a papírarany az arbitrage révén túlzott hatással van az arany világpiaci árfolyamára. A papírarany másik nagy problémája abban rejlik, hogy az ebben zajló tőkeáttételes spekulációkhoz a kereskedett arany tényleges értékének már a töredéke is elegendő. Ennek eredményeként már néhány nagybefektető is képes lehet a nemesfémek viszonylag szűk piacán rövidtávon hatalmas volumenben (papír)-aranyat és -ezüstöt megmozgatni, és ezzel az árakat manipulálni.

Az ismert kritikai észrevételek ellenére a COMEX-et üzemeltető CME Group nemrégiben mégis bejelentette, hogy október 3-tól „E-micro Gold Futures" néven egy új pénzügyi terméket vezet be a New York-i tőzsdei kereskedésbe. A tájékoztató szerint egy kontraktus mindössze 10 uncia (1 uncia=31,1 g) aranyra fog szólni, ami a tizede a COMEX-en eddig megszokott 100 unciának. Ennek megfelelően minden eddiginél kevesebb tőkével, az ez idáig szükségesnek a 10%-ával is lehet majd már spekulálni a határidős papíraranyra, ami egy szélesebb befektetői kör számára is megnyitja majd a határidős aranypiacot. Minden új fogadással a sárga fém jövőbeni árfolyamára - a határidős kontraktusokat aligha lehet máshogy nevezni - távolodni fog egymástól a papírarany és a fizikai arany piaca.

Egyidejűleg folyamatosan növekszik annak a kockázata, hogy az arany szállítója nem tudja majd tartani a kontraktusban vállalt határidős szállítási ígéretét, amennyiben vevők tömegei ragaszkodnának a papíron megvásárolt aranyuk fizikai átadásához. Az az elsöprő erejű kereslet, amit egy ilyen arany-cunami előidézne, az arany szállítására kötelezettek tömeges csődjét jelentené. Hasonlóan ahhoz, mint amikor bankpánik esetén pénzintézetek dőlnek be azért, mert nem áll a rendelkezésükre annyi készpénz, hogy ki tudják fizetni az ügyfelek bankbetéteit. A piac törvényei szerint egy ilyen helyzetben nem kétséges, hogy az aranyárfolyam a plafont is kilőné.

A papírpénzhez hasonlóan a papírarany mennyisége is korlátlanul növelhető, míg azonban a mögötte álló fizikai aranyé nem. Ezért minden új származtatott pénzügyi termék az aranypiacon a saját trezorban őrzött arany felértékelődésével egyenértékű.